a

Karitász

A szentgotthárdi Plébánia Karitász csoportjának tevékenysége

 

Szentgotthárdon 1992. január 19-én 10 fővel alakult meg a karitász csoport. A csoport létszáma változó 14-22 fő között mozog. Szerencsésen alakulva életkor, nemek és foglalkozás szerint is.

Munkánk, tevékenységünk a hitből, a szeretetből táplálkozik. Rendszerességek, áldozatkészségek, a szeretet leleményességének apró cselekvéseit, a kialakult helyzetbe való gyors reagálást igényli. A szeretet "apró morzsáit" hintegetjük, hogy hitet és reményt; vigaszt és megoldást nyújtsunk az arra rászorulóknak. Ismereteket kellett szereznünk. Az Egyházmegyei Karitász szervezésében sajátos képzésen vettünk részt és tapasztalatcserén voltunk Grazban, St. Pöltenben az ottani karitászosoknál. Munkánkat segítette a Plébánián önálló helyiségek kialakítása (ruhák, élelmiszerek tárolása) szálláshely kialakítása.

Melyek azok a szeretet "apró morzsái" amelyeket mi szentgotthárdiak végeztünk és végzünk?

  • Az első tevékenységünk egy vak fiú tanulásához szükséges készülék megvásárlásához hangverseny szervezése, pénzgyűjtés (a fiatal már elvégezte a jogi egyetemet!).
  • Segélyek, kérelmek intézése idős, egyedül élők részére.
  • Két állami gondozott lány anyagi-erkölcsi támogatása.
  • Egy tanévben két tanuló részére a tízórai biztosítása.
  • Két család aktuális nehézségének enyhítése.
  • Egy mozgássérült házán tetőszerkezet megjavítása.
  • A karácsonyi "szeretetcsomagok" ajándékozásával személyesen keressük fel a rászoruló embertársainkat.
  • Beteglátogatások a Rehabilitációs Kórházban, otthonaikban.
  • Hetente két alkalommal ruhát, cipőt hozhatnak a Karitász helyiségébe és onnan vihetnek is a rászorulók.
  • Bekapcsolódtunk a börtönpasztorációs munkába levelezéssel, csomagküldéssel az elítélt börtönben élő testvéreinknek.

Hatékonyan cselekedünk, reagálunk a Magyar Katolikus Karitász segélykérelmeire, gyűjtési akciókra.

Segítettünk Vajdaság, Kárpátalja, Erdély rászorulóin, Ruanda éhezőin, Sri Lanka természeti katasztrófa sújtotta lakosain.

A hazai árvíz és belvíz károkban érintett településekre az elsők között juttattuk el adományainkat az Egyházmegyei Karitász segítségével (ivóvíz, tisztítószerek, élelmiszerek). Megható minden esetben a segítségadók érzelmi azonosulása.

Nagy öröm volt számunkra, amikor jöttek a visszajelzések, a különböző levelek, hogy adományaink "célba értek". Ezeket az írásokat kitettük a Karitász faliújságra, a médiákon keresztül értesítettük a lakosságot, hogy adományaink eljutottak a címzetthez. Ez nagymértékben megnövelte a Karitász gyűjtések hitelét és rangját.

Az elmúlt évek során vannak már hagyománnyá vált rendezvényeink, amelyek rámutatnak az ünnepség erkölcsi értékére is, összefogást, érzelmi azonosulást tükröznek. Rendezvényeinket, ünnepeinket már várják a szentgotthárdiak és a környékbeliek is.

Február 11-én a Rehabilitációs Kórházban a Betegek Világnapján 2003 óta gyónási és lelki beszélgetési lehetőség előzi meg a szentmisét. Felemelő együttérzéssel van ott a beteg, az intézet dolgozója és a karitászosok. Ezt az alkalmat biztosítjuk nagyböjti időben, adventben is.
Július 26-a Szent Anna ünnepe, 1996 óta a nagyszülőket köszöntjük az óvodások, alsó tagozatosok műsorával, agapéval.
November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet, a Karitász védőszentjének ünnepe. Ez a "legrangosabb" rendezvényünk, amelyet 1992 óta minden évben megtartunk. Az ünnepség szentmisével kezdődik - legtöbbször több lelkipásztor van jelen. Ezt követően a színházban folytatódik - telt ház - alkalomhoz illő, színvonalas érzelmeket megmozgató műsor. A műsort a helyi iskolák adják, évenként más iskola amelyet a Színház aulájában agapé követ.
1997 óta Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét követően a tartósan beteg gyerekek ajándékozása történik családias ünnepség keretében.
2006. szeptember 23-a "TALÁLKOZÁS ÜNNEPE" volt Szentgotthárdon, amelyről Kürnyek Róbert atya az Új Ember újságban leírt cikke alapján a találkozás felemelő hangulatáról és eseményeiről tájékozódhatnak:

"Három egyházmegye ünnepelt közösen szeptember 23-án, szombaton Szentgotthárdon. Az ünnepet az eisenstadti, a graz-seckaui és a szombathelyi egyházmegye karitász szervezetei rendezték. Az apropót az ötven évvel ezelőtti forradalmi események adják, hiszen a szomszédos egyházmegyékben rendkívüli segítséget kaptak mindazok, akik a forradalmat megtorló terror elől külföldre menekültek. A szentgotthárdi ünnepen is jó néhányan részt vettek azok közül, akik már '56-ban is az ausztriai karitász segítői voltak. Az ünnep azonban kapcsolódik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett nemzeti imaévhez is, ezért a résztvevők Magyarország lelki megújulásáért is imádkoztak. A találkozás szentmisével kezdődött, amelyet Veres András szombathelyi püspök mutatott be. Szentbeszédében a találkozó mottójához kapcsolódva -"Deus caritas est" - kiemelte, hogy a szeretetből fakadó cselekvés nélkülözhetetlen az egyház számára, legszorosabb módon kapcsolódik identitásához. A hit a szeretet tetteiben nyilvánul meg, a tettek igazolják a hitet. Kitért arra is, hogy elsősorban a politika feladata, hogy igazságos társadalmat teremtsen. Az egyház küldetése, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodásmódját, ami aztán annak felismerésére vezeti őket, hogy Isten jelen van életükben, szeri őket és választ vár szeretetére. Az ünnepi szentmisén jelen voltak Paul Iby eisenstadti püspök, Franz Lackner graz-seckaui segédpüspök, Franz Küberl az ausztriai és Nagy Károly, a Magyar Katolikus Karitász elnöke, valamint rangos közéleti személyiségek mellett a három egyházmegye karitász szervezeteinek tagjai. A délutáni programot kulturális műsor, a három egyházmegye karitász szervezeteinek bemutatkozása, az '56-os forradalomról szóló pódiumbeszélgetés, orgonamuzsika és templomi idegenvezetés tette tartalmassá. Az ünnepség közös imádsággal zárult. Közel kétezren vettek részt a találkozón, akik - a szervezők reményei szerint - minden bizonnyal megtapasztalták az emberek által működő Isten gondviselését."

Munkánk végzéshez nagy erőt, segítséget adott a tartalmas, jó kapcsolat kialakítás az Egyházmegyei Karitásszal, Polgármesteri Hivatallal, Gyermek és Családsegítő Szolgálattal, helyi intézményekkel és a civil szervezetekkel. Kiemelném a rendkívül jól működő kapcsolatot az iskolák és a tanulók között. Hatalmas nevelési erő rejlik és tükröződik a kapcsolatban, hiszen a tanulóifjúság saját maga éli át és jeleníti meg az ünnep méltóságát /gyűjtések során a tanulók maguk hozzák segítő adományaikat a rászorulóknak/.

A Plébánia Karitász csoportja minden adományozónak, segítőnek köszönetét fejezi ki. Ezt a kiterjedt tevékenységet csak összefogással tudjuk, és szeretnénk továbbra is folytatni.

 

Kérjük, segítsenek továbbra is bennünket!

 

Plébánia Karitász csoport

 

Kezdőlap | Információk | A plébánia | Közösségeink | Gondolatok | Társoldalak | Honlaptérkép