Közel fél éve a szentgotthárdi barokk templom orgonája újabb gazdára lelt. A hívek a szentmiséken teljesen átadják magukat a zenei élménynek. Mindez egy 24 éves fiatalembernek köszönhető. Soós János a szentgotthárdi zeneiskola tanára, egyben az egyházközség ujdonsült orgonistája is.
Mesélj magadról egy kicsit!
Esztergomban születtem 1982. március 17-én. Tavaly szeptemberig szüleimmel laktam együtt Nyergesújfalun. Itt jártam általános iskolába és zeneiskolába is. A gimnáziumot már Esztergomban végeztem. Ezután a szombathelyi főiskola egyházzene szakára jelentkeztem, ahová sikeres felvételi vizsgát tettem. Úgy gondoltam, hogy hangszertudásomon van még mit csiszolni, ezért egy év halasztást kértem. Ebben az évben a győri zeneművészeti szakiskola orgona szakos tanulója voltam, majd a következő évben kezdtem el főiskolai tanulmányaimat. Diplomámat 2005-ben ének-zene, egyházzene szakon szereztem meg. Jelenleg a győri Zeneművészeti Főiskolára járok orgonatanár-kamaraművész szakra.
Mikor vált számodra tudatossá, hogy zenei pályán szeretnél tanulni?
Komolyan gimnazista koromban döntöttem el, amikor orgonát kezdtem tanulni. De már gyermekkoromban fontos szerepet játszott az életemben a zene. Édesanyám a templomi kórus vezetője szülőhelyemen. Ezen kívül 8 éves korom óta játszom miséken és a zeneiskola hangversenyein.
Mi motivált abban, hogy kántor legyél?
A zene szeretete és az orgona, mint hangszer varázsa mai napig lázba hoz. Különösen nagy élmény volt számomra, amikor az esztergomi bazilika orgonáján tanulhattam Baróti Istvánnál.
Mivel elég nagy a távolság a két város között, felmerül a kérdés: hogyan is kerültél Szentgotthárdra?
Egy véletlen folytán. A szentgotthárdi zeneiskolába kaptam egy ajánlatot, helyettesítésre. Először csak fél évre szólt a szerződésem, de azóta is ott dolgozom. A templom orgonáját először csak egy fényképen láttam. Annyira megtetszett a hangszer, hogy a következő alkalommal megkértem Zoltán atyát, hadd próbálhassam ki.
Az életedben mennyire meghatározó a vallás?
Kiskoromban én is sokat ministráltam és persze voltam elsőáldozó és bérmálkozó is. A vallást természetesen fontosnak tartom, hiszen a kántorság nem csupán egy szakma, fontos a lelki háttér is. Örülök, hogy itt is van ifjúsági csoport. Jó találkozni korombeliekkel, beszélgetni, együtt lenni.
Nagy fába vágtad a fejszédet azzal, hogy létrehoztad a templomi énekkart. Mennyire nehézkes a közös munka?
Mik a jövőbeli terveid?
Három év múlva diplomázom Győrben, utána teljes állásban szeretnék végre dolgozni vagy a zeneiskolában, vagy, mint a templom orgonistája. Szeretnék mind a két helyen maradni, mert jól érzem magam itt Szentgotthárdon. Önálló hangversenyeket tervezek a templomban, évente 2-3-at. Jó lenne, ha neves orgonaművészeket is meg tudnánk hívni, de ehhez elengedhetetlen az orgona rendbe tétele. A kórussal minél több és persze egyre nehezebb művet szeretnék megtaníttatni. Ezek azonban a jövő zenéi lesznek.
Kukor Eszter