Rábatótfalu
Rábatótfalu története
A középkorban a Muraszombat és Felsőlendva környéki szláv nyelvet beszélő lakosságot a latin forrásokban sclavusnak írták, a magyarok tótnak nevezték őket. A vend elnevezés a nyelvészek szerint német hatásra vezethető vissza, amit a magyarok tótnak hívtak, a németség windischnek mondta. (Tótfalu=Windischdorf). A vend szó használata csak a XIX. században kezdett elterjedni a magyarok körében. A XIX. század végére már teljesen kiszorult a tót elnevezés, helyére a vend lépett, illetve kismértékben a szlovén népnév volt használatban.
Az 1183-ban szentgotthárdi apátságot alapító ciszter szerzetesek vezetése alatt az erdőirtó telepesek Szentgotthárd környékén grangiákat, majorokat hoztak létre. A falunevek utalnak a falualapítókra: Tótfalu, Szakonyfalu, Orfalu, Istvánfalva.
Rábatótfalu nevét az apátság Tóth nevű szolgájáról kapta, másik feltevés az, hogy azért kapta a tót jelzőt, mert e vidék lakóit a XIX. század közepéig tótságnak hívták. Több ilyen nevű településünk miatt a törzskönyvezéskor a Rába folyó nevével egészült ki. A település 1350-ben már a szentgotthárdi apátság birtokai között szerepel. A XVIII. század végén (Rába)Tótfalu 39 házból álló település. Nemzetiségi megoszlásukat tekintve vendek, magyarok és németek. Össznépessége 311 fő. Az 1830. évi nem nemesi összeírás ennek némiképp ellentmond, mert az összeírt népességet 397 főre teszi. A község 1880-ig 631 főre növekedett. Erőteljesebb a szaporodás az I. világháborúig, 1910-re népessége 798 főre növekedett, s még 1941-ben is 812 fő volt a lakossága. 1945 után fogy a község lakossága, 1980-ra 680 főre csökkent a határsáv, és ennek következtében az elvándorlások miatt.
Rábatótfalu többségében római katolikus vallású, korábban Apátistvánfalva plébániájához tartozott. 1980 – 1987-ig a hívek lelkipásztori szolgálatát az alsószölnöki plébános látta el.
A községet 1983-ban, a várossá avatott Szentgotthárdhoz csatolták, s így elveszítette önálló települési jellegét. 1987-től a szentgotthárdi Nagyboldogasszony plébániához tartozik.
A jelenlegi kápolna 1882 és 1885 között épült. Ezelőtt csak harangláb volt, melyet 1825.ben újítottak fel, s a régi harangot is újra cserélték. A kápolna védőszentje Szent Flórián lett, 1826-ban ugyanis sok ház leégett a faluban. Ezért május 4-e, Szent Flórián napja a templombúcsú ideje. A falu hívei pünkösd utáni kilencedik vasárnapon fogadalmi búcsút tartanak az egykori tragédia emlékére. Szent Flórián szobrát Scsavnicsár István apátistvánfalvi plébános ajándékozta a kápolnának. Az új főoltár 1913-ban készült. A kápolna tornyát 1962-ben egy szélvihar megrongálta, ezért újra kellett építeni. 1968-ban a templomot kívülről is renoválták. 1996-1998 között megtörtént a kápolna teljes felújítása.