Rábafüzes
A rábafüzesi egyházközség története
Rábafüzes a 8-as főút mellett fekvő település, határátkelőhely Ausztria felé. Közigazgatásilag Szentgotthárd városrésze. Lakóinak száma kb. 400 fő. A falu egykor német település volt, ahonnan 1946-ban a lakosság mintegy 80 %-át (622 fő) kitelepítették és elűzték Németországba.
1150-ben tűnt fel a település neve először a feljegyzésekben Füzes /Fides/ Fidisch néven. III. Béla király a ciszter rendnek adományozta a helyet. Egy 1851-es adat szerint 474 katolikus és 276 evangélikus élt itt.
Az 1900-as évek elején a falu egyházilag két plébániához tartozott: maga a falu és a „hegy” (Rábafüzes-Bergen) nyugati része Heiligenkreuzhoz (Ausztria), a hegy keleti része Felső-Rönökhöz (Szent Imre). A faluban lévő templomot, ami 1888-ban épült, a két felekezet együtt használta. 1921-ben az evangélikusok megépítették iskolájukat, amelyre tornyot is emeltek, ezt használták istentiszteleti helynek, így önállósodtak. Ettől fogva a templomot csak a katolikusok használták. Később a templomhoz sekrestyét is építettek. Az oltárképet egy szentgotthárdi festő készítette. A harangok az I. világháború áldozatául estek, amit később pótoltak. 1921-ben egy nagyobb harangot, rá következő évben két kis harangot készíttetett az egyházközség amerikai és helyi adományokból. 1932-ben elkészült az új, katolikus iskola. 1937-ig a falunak nem volt önálló lelkésze, sem plébániaépülete. Bár néha a helyi templomban is volt szentmise, többnyire azonban a Heilgenkreuz-i templomba jártak át a hívek, a gyermekeket is ott keresztelték. 1936. július 1-én Rábafüzest a rönöki plébániához csatolták, de sajnos ez sem segítette a hívek jobb lelkipásztori ellátását. Ezért 1937. november 1-én, önálló plébánia lett Rábafüzesen, Weber Antal személyében lelkészt kapott a falu. A plébánia átvétele után, az első években az iskolában lakott, amit 1948-ben államosítottak. Sajnos a falu iskolája 2005 nyarán teljesen megszűnt. Weber Antal 1980-ig, 43 éven keresztül tevékenykedett a községben. Személyében áldozatos, példaadó, közmegbecsülésnek örvendő plébánost ismerhettek meg a település lakói, aki különösen az 50-es években sok megaláztatáson ment keresztül. Halála után 1989-ig Szentgotthárdról, majd 1989-1995 között Vasszentmihályról látták el a falut. 1995-től ismét a szentgotthárdi Nagyboldogasszony plébánia gondoskodik a lelkipásztori ellátásról. Az 1990-es években megtörtént a templom teljes külső és belső renoválása, az új liturgikus tér kialakítása, épült egy kis lelkész lakás is.
Sok lelkes, önfeláldozó hívő segítette a templomunkat. Álljon minden segítő (takarító, minisztráns, egyházközségi tagok, templomépítő) nevében itt a legkiemelkedőbb személyek neve: Korntheuer Mária tanítónő (3 évtizeden keresztül gondozta a templomot, gyönyörű terítőket hímzett), Jost Franz ( a harangok és az építés szorgalmazója), Karl Heber (egykori elnök), Hauser Károly (iskolaigazgató, kántor), Németh Károly és családja. Köszönet a pártolóknak, magánszemélyeknek, a Német Kisebbségi Önkormányzatnak, a helyi Erdőbirtokosságnak.
Rábafüzes kicsi, de lelkes katolikus közössége szereti, tiszteli és becsüli templomát, papjait. Reméli, hogy a jövő nemzedék itt, ebben a kis kápolnában kapja meg azt a lelki indíttatást, ami nélkül nem lehet tartalmas emberi életet élni.