Hírek
Nemzetközi ministráns-találkozó Rómában
A CIM (Nemzetközi Ministráns Szövetség) szervezésében augusztus elején Rómában ministránsok tízezrei találkoztak a világ minden tájáról. Az öt évente megrendezésre kerülő találkozón egyházközségünket az idén 3 ministráns képviselte. A Szombathelyi Egyházmegyéből 63 fiú vett részt a találkozón 1700 magyar társával egyetemben a Szent Péter téren.
Július 30-án este 6 órakor gyülekeztünk Szombathelyen a székesegyház előtti téren. Bepakolás a buszba, majd a székesegyházban közös szentmise, melynek főcelebránsa Tibola Imre nagyprépost úr, székesegyházi plébános volt. A nagyprépost úr jókívánságai és áldása után, szüleinktől búcsút véve vettük nyakunkba az országutat, Ausztrián keresztül az "örök város" felé. Utunk során három atya: Kirner Antal Zoltán (Becsehely), Merkli Ferenc (Felsőszölnök) és Mikolás Attila (Szentgotthárd), valamint két jelenlegi kispap: Gyöngyös Balázs és Szakál Szilárd, és kettő (vagy több???) leendő kispap: Molnár János és Németh Csaba tartott velünk.
Sofőrjeink fáradtságot nem ismerve vezettek az éjszakában, így délelőtt már Assisi dombjaiban gyönyörködhettünk. Igaza volt Ferenc atyának: valóban a világ egyik legszebb városa lehet Assisi. A Szent Ferenc templomnak három szintje van. A felső templomban ottlétünkkor épp a német ministránsok egy csoportja tartott szentmisét, így mi az altemplomban mutattuk be a legszentebb áldozatot. Alkalmunk nyílt a templom kriptájába is lejutni, Szent Ferenc sírjához. A szentmise után megtekintettük Assisi ősi templomát, majd az óvárosban tettünk egy kis sétát, s már indultunk is tovább, hogy estére megérkezzünk szállásunkra, a Rómától 40 km-re keletre fekvő tengerparti olasz kisvárosba, Ladispoliba.
Szállásunkon - amely csak pár száz méterre volt a tengertől - már igazi olasz vacsorával, pastával vártak bennünket. Természetesen annyira azért nem voltunk fáradtak, hogy meg ne mártsuk magunkat vacsora után a Földközi tenger habjaiban.
Kedden kezdtük meg Róma "meghódítását". 3 napos összvonalas bérletet vásároltunk, így már Ladispoliból tömegközlekedéssel értünk Rómába. Felejthetetlen élmény volt az emeletes, légkondicionált külvárosi vonat (ottani "Piroska"). Elsőként a "Falakon kívüli Szent Pál bazilikát" tekintettük meg. Ebben a bazilikában található a pápák "arcképcsarnoka". Megtaláltuk jelenlegi Szentatyánk, XVI. Benedek pápa arcképét is. A bazilika megtekintése után jól esett a szomszédos artézi kút hűsítő vízéből szomjunkat oltani.
Metróval értünk el a négy nagy bazilika közül a másodikhoz, a Lateráni Szent János bazilikához. Mielőtt azonban ide betértünk volna, a déli zárás előtt még éppen beértünk a bazilika melletti "Szent Lépcső" termébe. A hagyomány szerint ezen a lépcsőn vezették Jézust Pilátus elé. A lépcsősort mi is térden imádkozva másztuk meg. Utána jutottunk be a Lateráni bazilikába, amelyről megtudtuk, hogy ez a bazilika a mindenkori pápa székesegyháza.
A bazilikák sorát a "Havas Boldogasszony bazilika" követte. Mindannyian megcsodáltuk szépségét, kiváltképp hatalmas keresztelőkútját.
Sétánk során eljutottunk a "Kollegium Germanicum et Hungaricum"-ba, ahol a Rómában tanuló német, illetve magyar atyák laknak. Falai között tanult egykor többek között Dr. Erdő Péter bíboros úr, Dr. Veres András megyéspüspök úr, valamint Merkli Ferenc atya is. A kollégium megtekintése után jól esett egy kis szieszta a Villa Borghese parkban. Egyesek ezalatt belekóstoltak az olasz étlapok megfejthetetlen nevű csodáiba.
A szieszta után a kapucinusok templomában vettünk részt olasz nyelvű szentmisén. Ezt követően a kapucinus atya felejthetetlen élményben részesített bennünket, amikor megmutatta a szerzetesek kriptáját. A látvány és az atya is emlékeztetett minket: "Mi is olyanok voltunk, mint ti, ti is olyanok lesztek, mint mi." A szállásra érkezés, majd a vacsora után igyekeztünk mielőbb nyugovóra térni, hisz másnap korábban keltünk.
Szerdán gyors reggeli után - nem telt sok időbe a pirítós és lekvár elfogyasztása - indultunk Rómába, a nagy találkozásra. A Szent Péter téren odaérkezésünkkor már rengeteg ministránst találtunk. Megkülönböztetésül minden ország más-más színű egyen-nyakkendőt, egyen-pólót, illetve sapkát-kalapot viselt. Természetesen a magyarok narancssárga nyakkendőjére fájt mindenkinek a foga. Néhányan engedtek is a csábításnak, s elcserélték más nemzet színeire. Lehetőség bőven akadt, ugyanis a téren mintegy 42000 ministráns várakozott a 10 órakor kezdődő pápai audiencia megkezdésére. Németes pontossággal kezdődött az audiencia, melynek során Benedek pápa körbejárt pápamobiljával a kordonok között.
Tőlünk csupán 5 méterre haladt el, szabadon, mosolygósan integetve védő üvegfal nélkül. Felejthetetlen, leírhatatlan élmény volt gondolom mindegyikünk számára ilyen közelről találkozni Krisztus földi helytartójával. A Szentatya a kör befejezése után a bazilika előtti baldahin alatt foglalt helyet, felkötötte az egyedül neki járó fehér színű egyen-nyakkendőt. Ezután minden nemzetet pár mondattal a saját nyelvükön köszöntött. Még a nehézkes magyar nyelvvel is megbirkózott a Szentatya.
Élményekben feltöltődve, hogy az emlékeket maradandóvá tegyük, megrohamoztuk a környék kegytárgyboltjait. Majd útnak indultunk Róma további kihagyhatatlan nevezetességeit kutatva a Spanyol lépcső, a Trevi kút, valamint a Gergely Egyetem felé. Délután 4 órakor minden magyar ajkú ministráns a "Santa Maria Degli Angeli e Dei Martiri" templomban gyülekezett közös, magyar nyelvű szentmisére. Fáradtan érkeztünk szállásunkra. Persze annyi még futotta erőnkből, hogy a tenger 1,5 méteres hullámai között lubickoljunk egy keveset.
Mivel az audiencia napján szinte lehetetlenség volt bejutni a negyedik nagy (a legnagyobb) bazilikába, a Szent Péter bazilikába, így a csütörtöki napot ezzel indítottuk. A Michelangelo tervezte hatalmas templom falai között törpéknek tűntek az emberek. Megcsodáltuk, milyen hosszú (azaz rövid) a mi esztergomi bazilikánk Anyaszentegyházunk főtemplomához képest. Megcsodáltuk Michelangelo fiatalkori alkotását, a Pietát, sorba álltunk, hogy érinthessük Szent Péter trónuson ülő szobrának lábát. A főoltárról megtudtuk, hogy ott csak a pápa misézhet. Alatta található Szent Péter sírja.
ezrek ajkán, ezer nyelven hő ima zeng édesdeden:
Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!"
A nagy tömeget figyelembe véve csak magunkban imádkoztunk a Szentatyáért, majd az altemplomban megtekintettük a pápák sírjait. II. János Pál pápa sírja előtt szerettünk volna mi is több időt tölteni, de a nagy sorra való tekintettel csak röviden fejezhettünk ki tiszteletünket, hálánkat az elhunyt pápa iránt a Jóistennek.
Délután, Római ókori emlékei vártak immár több száz éve arra, hogy megtekintsük őket. Forum Romanum, Kolosszeum, diadalívek, oszlopmaradványok. Ezen a napon az Il Gesu (Jézus) templomban volt a szentmisénk. A szokásos vacsora (pasta, hús krumplival) után búcsúfürdőzést ejtettünk meg a tenger habjaiban.
Péntek reggel 6-kor terveztünk hazaindulni, azonban ez nem sikerült. A fél órás késés eredményét hamarosan meg is tapasztaltuk: dugó volt már Róma külvárosánál, de később több helyen is az autópályán. Hazafelé megálltunk Loppianoban, a fokoláré mozgalom központi helyén. Itt a világ megannyi tájáról érkeznek a mozgalomhoz tartozó fiatalok, házasok, papok, szerzetesek, hogy egy időre itt, az "Új Városban" lelki nyugalmat, feltöltődést találjanak. A köz(ös)ség templomában mutattunk be hálaadó szentmisét.
Itt elköszöntünk Tímár Danitól, aki ezen a héten velünk volt, s nyelvtudásával segített bennünket, búcsút intettünk Loppianonak, s immár hazafelé vettük az irányt. Elsőként mi, gotthárdiak érkeztünk "haza", mi szombaton hajnali fél kettőkor intettünk búcsút társainknak, akik a Körmend, Szombathely, Vasvár, Zalaegerszeg, Becsehely útvonal során tértek haza otthonaikba.
Köszönet ezért a felejthetetlen zarándoklatért a Jóistennek, aki meghívott bennünket szolgálatára; a Szentatyának, aki Rómába hívott bennünket; a szervezőknek, Kirner Zoltán és Merkli Ferenc atyáknak; köszönet püspök atyának, plébánosainknak, akik segítettek bennünket, hogy eljuthassunk Rómába, a 2006-os nemzetközi ministráns-találkozóra.
Most rajtunk a sor, hogy az oltárszolgálatnak azt az örömét, azt a lelkesedést, amelyet a világ többi részén élő ministránssal együtt Rómában egymást látva megtapasztalhattunk, hatékonyan tudjuk átadni itthon maradt társainknak.
Ministránsok Szentgotthárd
A cikkben található és további képek megtekinthetők itt >>>