Szűz Mária, Isten anyja ünnepe – A béke világnapja
A béke természete
A béke nem a háború puszta hiánya, nem is szűkíthető le a szembenálló erők egyensúlyának állandósítására, nem is hatalmi intézkedésből fakad, hanem valóban és sajátosan "az igazságosság műve" (Iz 32,17 ). A rend gyümölcse, melyet isteni Alapítója (lehetőségként) az emberi társadalomnak ajándékozott, és a mind tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk. Mivel ugyanis az emberi nem közjavát a maga módján elsődlegesen az örök törvény vezérli, de ennek konkrét követelményei az idők folyamán állandó változásnak vannak kitéve, a békét sohasem lehet egyszer s mindenkorra megszerezni, hanem folytonosan építeni kell. S mivel ezenfelül az emberi akarat ingatag és bűntől sebzett, a béke őrzése az egyesektől a szenvedélyek fölötti uralmat, a közhatalomtól pedig éber őrködést kíván.
Ez azonban nem elegendő. A békét a földön elérni csak akkor lehet, ha a személyek java biztonságban van és az emberek bizalommal és önként megosztják egymás között lelki és szellemi kincseiket. A szilárd akarat más emberek és népek, s azok méltóságának elismerésére és a testvériség gyakorlására, a béke építéséhez feltétlenül szükséges. Így a béke a szeretetnek is gyümölcse, mely meghaladja azt a határt, ameddig az igazságosság el tud menni.
A
felebaráti szeretetből fakadó földi béke pedig Krisztus Atyaistenből áradó
békéjének előképe és hatása. Maga a megtestesült Fiú ugyanis, a béke fejedelme,
kereszthalála által minden embert kiengesztelt Istennel, és egy népben és egy
testben állítva helyre valamennyiük egységét, a saját testében ölte meg a bűnt;
és a föltámadással fölmagasztalva kiárasztotta az emberek szívébe a szeretet
Lelkét.
Éppen ezért minden kereszténynek szól a sürgető felhívás, hogy "szeretetben
cselekedve az igazságot" (Ef 4,15) fogjanak össze minden igazán békeszerető
emberrel a béke kiesdésére és fölépítésére.
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 78. pont