A testével-lelkével mennybe felvett Szeplőtelen Isten Anyját ünnepeljük a mai napon, miközben zajlanak a 29. nyári olimpiai játékok. Különös aktualitása van ennek, hiszen Mária ma úgy áll előttünk, mint a hiteles Krisztus-követés olimpiai bajnoka! A pályát végigfutotta, a hitet megtartotta, tisztaságát megőrizte, a győzelmi koszorút elnyerte, testében és lelkében részese már a győzelemnek.
Az olimpia hármas jelszava: citius, fortius, altius – gyorsabban, erősebben, magasabbra! Ez a hármas jelszó Mária életében is teljes egészében megvalósult.
CITIUS – gyorsabban! Éppen a mai evangéliumi részletben hallottuk: „Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett”. Ő is elmondhatta magáról – még csak ő igazán! –, hogy „Krisztus szeretete sürget” (2Kor 5,14). Mária sietett. Nem kapkodott, nem idegeskedett, nem rohant, hanem sietve igyekezett Isten hívására válaszolni. Sietett, azaz készséges volt. Készségesen igent mondott Isten tervére, amikor az angyal szavára szinte meglepő természetességgel így felel: „Legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Örömét is készségesen megosztotta Erzsébettel. A megosztott öröm megsokszorozódik. Ezért vagy boldog, Mária! Mert örömöd telik abban, hogy boldogíts minket, Szent Fiadat adva nekünk!
FORTIUS – erősebben! Mária az erős Asszony. A gyenge, názáreti Szűzből erős Asszonnyá lett. Megedzették ugyanis az élet keresztjei, melyeket Isten a vállára helyezett: az Egyiptomba való menekülés, a tizenkét éves Jézus keresésének aggodalmai, a mindennapi élet küzdelmei. A fájdalom hét tőre járta át szeplőtelen, anyai Szívét, amikor megostorozottan, véresen, megalázottan látta Fiát, s amikor ölébe vette a halott Istenembert. Jézussal együtt Mária is megalázottá vált, s szinte ő is belehalt az anyai fájdalomba. De ő mégsem toporzékolt, nem tépte a haját, nem tette felelőssé Istent szenvedéseiért, hanem megtanulta igazán Őreá bízni életét. A szenvedések fájdalmai tették őt érett személyiséggé és erős Asszonnyá.
ALTIUS – magasabbra! Mária célja a mennyország volt. De nem úgy, hogy a fellegekben járt: ő mindig két lábbal a földön állt. Biztos alapja volt: a hite. „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45) Az alázatos szolgálóleány szavai valósággá váltak: „ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48). Mitől boldog Mária? Miért nevezzük őt mi magyarok oly szépen Boldogasszonynak? Mert aki hisz, engedi, hogy Isten irányítsa életének minden mozzanatát. Nem saját kezébe veszi sorsát, hanem Isten kezébe helyezi azt. Aki így tud bízni Istenben, az sohasem csalódik. Annak földi öröme a mennyországi örömben válik teljessé. Megértette ezt Mária is, és egész életét az örök élet szempontjai szerint élte. A legmagasabbra jutott: minden teremtmény fölé helyeztetett, Regina caeli, vagyis a mennyország Királynője lett. Az igazi elismerést Isten adja. A mai ünnepen idekívánkoznak a húsvéti Mária-antifóna szavai:
Mennynek Királyné
asszonya, örülj szép Szűz, alleluja,
Mert kit méhedben hordozni méltó voltál, alleluja.
Amint megmondotta
vala, feltámadott, alleluja.
Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, alleluja!
Huszár Balázs atya